Translate

2013. július 12., péntek

2.Fejezet-Most mi lesz?

                                                       ~Másnap~
                                                   ~Lotti szemszöge~                                                                                      
"Reggel" arra ébredtem hogy az arcomra egy nagy vödör víz landolt.
Zolika normális vagy?-ordibáltam
Nem Zolika vagyok...-közölte Bogi sértődöttet játszva
Mégis mi bajod van,nem suliba kéne lenned locsolós?-kérdeztem
Már vége a sulinak,mivel délután 4 óra is elmúlt.Te,mért nem voltál suliba?-kérdezte Bogi most aggódva.
Azóta mióta haza jöttem a suliból sok minden történt,és ebből Bogi semmit nem tud..Most elmondjam neki vagy nem? Elmondom.
A nagyi tegnap meghalt.-mondtam a sírás határán.
Úristen.Részvétem bocsi hogy lelocsoltalak.-mondta Bogi sajnálkozva.
Bogi jól tudja változtatni az arckifejezését.
Semmi baj,nem gondoltad de akkor is kicsit kellemetlen volt-mondtam pityeregve
És mi a programod mára?-kérdezte arckifejtős nénike
Tanulni kéne az angolt.már annyira szeretnék innen elmenni.-mondtam
Rendben akkor tanuljuk-mondta Bogi.
Láttam rajta hogy ő is nagyon várja,csak nem mondja,mert ő nem ilyen.
Bogi egy kicsit kimennél átöltözök.
Persze-mondta
Köszönöm!-mondtam miközben válogattam a ruhák között.
A ruhám egy fehér pólóból-amire az volt ráíva hogy I ♥ London-,egy rövid koptatott farmerből,egy hosszú szárú tornacsukából állt.Nem tudom mondtam-e már de utálom a magas sarkú cipőket és a szoknyákat.A hajamat össze fogtam-nagy nehezen mert rövid-viszont tök jól látszottak a piros tincsek benne.
Bogi bejöhetsz-kiabáltam ki a barátnőmnek.
10 perc várakozás után megnéztem hol a jó büdös francba van.Mivel csak ketten voltunk itthon-ha ő felsége le nem lépett-.
Úgy látszik nem,mivel a konyhában csücsült és telefonált.
Mire leültem mellé az asztalhoz letette.
Nagyon megijedtem mert Bogis sírt.
Mi a baj-kérdeztem?
                                                             ~Bogi szemszöge~
Miután Lotti mondta hogy menjek ki mert átöltözik,lementem a konyhába.Miután leültem elkezdett szólni a One Way or Another,elővettem  a telefont tesóm képe villogott rajta.Felvettem.Elkeztett hadarni.
Mi a baj-állítottam le,mivel nagyon ideges volt.
Oké.Bogi mielőtt belekezdenék üljél le-válaszolta.Kezdtem én is nagyon ideges lenni.Mi történhetett?
Az van,hogy anyáék eltitkoltak előlünk egy dolgot.-mondta
Mi van??Milyen dolgot?Mondjad már.-kiabáltam
Közben halottam hogy Lotti szólt nekem,de most nem figyeltem rá.
Hát az van-folytatta tesóm-hogy mi nem vagyunk tesók.-mondta nagyon idegesen.
Nem hiszek neked,csak viccelsz,nagyon nem jó vicc-mondtam sírva
Bárcsak az lenne,de te nem vagy a nővérkém.-mondta hallottam a hangján hogy igazat mond,csak még nem tudtam felfogni,és valószínüleg soha nem fogom.
Akkor mégis kinek a gyereke vagyok??
Hahó Szabi itt vagy?-ordítottam
Lerakta.Nagyon zsír.De rá nem harakszok.A szüleimre annál jobban mért titkolták el tőlem 15 éven át??
Mikor leraktam a telefont Lotti akkor ért le.Nagyon megijedt mivel sírtam.
Mi a baj?-kérdezte
Nem tudtam rá választ adni még én magam se fogtam fel mi történt.Csak úgy folytak a könnyeim.
                                                                     ~Lotti szemszöge~
Bogi csak sírt,nagyon sajnáltam őt,ritkán látom őt sírni,nagyon erős.Kettőnk közül én vagyok a sírósabb.
Nem tudtam mit csinálni ilyenkor mindig szólni szoktam a szüleinek,ez most se lesz máshogy.Már nyúltam a telefonhoz,mikor felemelte a fejét.
Mit akarsz csinálni-kérdezte mintha nem tudná.
Hívom a szüleidet-mondtam
Nem is ismered őket,még énsem-mondta mostmár nem sírt,hanem nagyon mérges volt.
Miről beszélsz?-kérdeztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése