4.rész-Irány London!

Sziasztok,hoztam nektek egy új részt
Jó olvasást :)
Szabi kijönnél egy percre?
Megyek.
Mi az hogy "anyáék" az igazi szüleimnél vannak?Hogy hívják őket?Tudod a címüket?-kérdeztem tőle amilyen gyorsan csak tudtam.Minél előbb megakarom tudni hogy kik a valódi szüleim.
Lottiék vannak.Lotti a testvéred.-adta a választ,én ott helyben ledöbbentem,és berohantam a szobámba.Azzonal hívtam Lottit.
Szia Lotti-köszöntem a telefonba.
Ugye nincsenek nálatok "anyáék"?-emeltem ki a szót,mivel a telefonon át nem tudok mutogatni.
De,miért?
Szóval még nem tudod.
Mit nem tudok?
Szabi most közölte velem hogy mi ketten tesók vagyunk.És valószinüleg most beszélik meg a szüleiddel a dolgot.
Fanni itt vagy?Hahó.Letette.Biztos lement,kérdezősködni,amit én most nem tehetek meg.
                                                           ~Lotti szemszöge~
Bent ülök a szobámban,nézem a Random Marcit  a Viván,mikor hirtelen elkezd szólni Harry csodálatos hangja a telefonban,miközben a Rock Me-t énekli-ebből leszürhettétek hogy ő a kedvencem,a kis göndörke-megnéztem Bogi képe villogot rajta,ki másé is lehetne?
Szia Lotti-szólt bele a telefonba
Még válaszolni sem hagyott időt már nekikezdet a mondandójába.
Ugye nincsenek nálatok "anyáék"-emelte ki az utolsó szót.
De,miért?
Szóval még nem tudod.
Mit nem tudok?
Szabi most közölte velem  hogy mi ketten tesók vagyunk.És valószinüleg most beszélik meg a szüleiddel a dolgot.
Hirtelen felindulásból eldobtam a telefonomat,és leszalattam a konyhába,szaladtam volna ha meg nem botlok a macskámban-ami plüss volt,és Harry-nek hívják-és  megsimogatnám,de jelen esetben nincs rá időm,szóval futottam tovább,ezúttal sikeresen a konyhába értem,megbotlás vagy macskába ütközés nélkül.
Mikor befutottam a konyhába 4 szempár emelte rám a tekintetét egyszerre ami kicsit félelmetes volt.
Most hívott Bogi,és közölte hogy testvérek vagyunk,de ezt mért nem tudtátok elmondani nekünk?-kérdeztem jogosan.
Hát az van-kezdte volna anyám a mentegetőzést,de félbe szakitottam
Várjuk meg Bogit,megyek és felhívom hogy jöjjön át.Neki is joga van hallani.
Oké-közölték megint tök egyszerre,komolyan félek.
Felmentem a szobámba,de útközben még megsimogattam Harry cicát,és végül megint sikeresen felértem a szobámba.
És máris csörgettem Boglárkát.
Bogi azzonal gyere át.-adtam ki a parancsot
Ok-mondta és hallottam ahogy keres valamit de nem foglalkoztam vele.Leraktam.
                                                      ~15 perc múlva~
Hallom hogy csengetnek,de mivel senki nem nyit ajtót kénytelen vagyok én.
Szia Bogi.Gyere be.
Cső.Figyi Marika néni hívott és közölte hogy az angol versenyt előrébb hozták,szóval holnapuán verseny.
Micsoda?
Igen,de ezt majd később,azt mondad sűrgős.
Igen,anyáék mondani akarnak valamit.
Rendben,essünk túl rajta.
Hali-köszönt a bent lévő társaságnak Bogi,és ő rá is a frászt hozták,mivel tekinettük egyszerre mozgott.
Hát az van hogy ti tesók vagytok,de a szüleitek Londonban élnek,és úgy kerültettek hozzánk,hogy egy árvaházban találtunk és mi téged válsztottunk Lotti,ők meg Bogit.
Bogival egymásra néztünk,és egyszerre kérdeztük hogy mi van??
Lotti most azzonal pakolj össze,énis össze pakolunk,és muszály megnyernünk az angol versenyt mert csak így mehetünk ki Londonba.
                                                             ~2 nap múlva~
Össze pakoltuk a cuccainkat.Azt elmondom,hogy se Bogi se én nem álltunk szóba a nevelő szüleinnkel,mert nagyon haragszunk rájuk-legfőképpen azért,mert szétválasztottak minket,pedig nem egyszer montuk,hogy mennyire örülnénk ha tesók lennénk-.Szinte az egész angol könyvet bemagoltuk és mostanra ünneplői ruhában,tartottunk a suliba.Hiába nem szeretünk,oda járni most az egyszer jobb volt,oda menni mint anyáékat hallgatni hogy sajnálkoznak.Beérve a suliba,felmentünk az emeletre ahol a verseny lesz megtartva és elfoglaltuk a helyünket.
                                                                 ~2 óra múlva~
Az angol versenyt megnyertük,szerencsére,a sok rossz között végre valami jó is történt velünk.Mivel már összepakoltuk a cuccainkat,elindultunk volna a reptérre ha nem állítanak meg minket mind Bogi nevelőszülei,mind az enyémek,és kénytelenek voltunk áll mosolyogva elkösszöni.
Mikor felszáltunk a gépre,egyszerre ordítottuk el magunkat-mivel ajtunk kívül senki más nem volt a gépen-hogy irány London!